Arkaski krónikáKMit tennél, ha az általad ismert világ semmivé foszlik? Mit tennél, ha mindenki, akit szerettél, eltűnne mellőled? Mit tennél, ha kiderülne, hogy az élet, amit éltél, csak félig volt igaz, nem az vagy, akinek hiszed magad és az életed felett többé már nem te döntesz? Mit tennél, ha féligazsággal a kezedben megismered a másik felét, amit képtelen vagy elhinni? Egészen addig, amíg egy nap szembesülsz azzal, hogy sokkal valóságosabb a jövőd, mint a múltad. Amirah egy egész univerzumon utazik keresztül, hogy új életet kezdjen egy új világban, de amit ott talál számára teljesen életidegen. Ahogy egyre jobban tárul fel előtte Arkask világa tapasztalja, hogy érzéseivel nincs egyedül, jelenléte pedig több szempontból is zavarbaejtő néhány ott élő család számára. Az igazságot keresve a hazugságok útvesztőjén keresztük jut a Fekete hercegig, aki egyszerre barátja és ellensége, de az egyetlen, aki, mindig igazat mond. Tudj meg többet! |
A Meder
Évezredekkel ezelőtt hatalmas folyó kanyargott Arkask egyenlítőjénél. Partjait buja növényzet, dús erdők övezték, bőven adott táplálékot az ott élőknek. A Meder volt az élet bölcsője. Az idők során azonban egyre gyakoribbá és kiszámíthatatlanná váltak a természeti katasztrófák, amik megtizedelték a lakosságot és pusztították a természetet. A megmaradt lakók északra és délre húzódtak az egyre vadabb viharok elől új életet kezdeni. A folyó az évszázadok alatt kiszáradt, partjairól az élővilág kipusztult, a városok romjait betemette a homok, és csak egy száraz, süppedős talajú, kacskaringós völgy maradt a helyén. A lakosság csak Mederként emlegette ezt a területet, amit ajánlott volt messzire elkerülni. Amikor a bolygó tombolása szelídülni kezdett és a népesség újra növekedésnek indult, az arkaskiak visszatértek erre a még mindig vad területre, ahol megépítették fővárosukat, Homoktövist annak jeléül, hogy népüket senki és semmi nem törölheti el a bolygó feszínéről. Maga a Meder még mindig veszélyesnek számít, területén továbbra is előfordulnak vad viharok, földje még mindig terméketlen, de az arkaskiak makacsul ragaszkodnak az élethez. Újranyitották a betemetett bányákat, kísérleti telepeket építettek, hogy a tudomány segítségével fellendítsék a vidéket, hogy a homoktövis virágán és a sárga tökön kívül más is megteremjen. Leginkább repülővel, vagy a bátrabbaknak homokfutókkal érdemes közlekedni, mert az időjárás viszontagságai mellett egyéb veszélyek is leselkednek az átkelőkre. Szökött rabszolgák, bűnözők és törvényen kívűliek búvóhelye, akik az utasok kifosztásából tartják fenn magukat és ritkán hagynak maguk után túlélőket.
Halálkatlan
Miután a Meder kiszáradt és az arkaskiak más területekre vándoroltak, Halálkatlan lett a birodalom hetedik közigazgatási területe. Ez a vidék a bolygó legdélibb pontján terül el, közel a déli sarkhoz. Kietlen, sziklás vidék, amin egyedül a vérvirág terem meg, aminek főzete közkedvelt frissítő ital a helyiek számára. Halálkatlan nevét fekete sziklái és ködös, párás levegője ihlette, de tény, hogy ha valaki elkóborolna, élve nem keveredne ki a sötét rengetegből. Fővárosa Ébenkő, ami egy hatalmas szikla köré épült és a helytartó palotája is ebbe a sziklába lett beépítve. Mára autónom területté vált, bár Arkask ezt nem szívesen ismeri el, ám a látszatot igyekszik fenntartani. Ébenkő a legtöbb szökött rabszolga és törvényenkívüli úticélja, ahol békét és nyugalmat találhatnak és új életet kezdhetnek. Halálkatlant ércekben gazdag bányái teszik vonzóvá az arkaski vezetés számára, sokáig volt is kiépített kereskedelem, ám Ébenkő jelenlegi ura ezt érvénytelenítette. Többek között ezért is van feszült viszony közte és a birodalom uralkodója között.
Tanacremon
Miközben Arkask rohamléptekkel fejlődött és jutott el az űrutazásig is, addig a hozzá legközelebb eső lakott bolygón élők, a cremonok megmaradtak természeti népnek, akik a fejlett fegyverekkel nem tudták felvenni a harcot. Tanacremon elesett és lakosai Arkask rabszolgáivá lettek. Egy részüket elhurcolták Arkaskra, másik részük csak azért maradt, hogy Tanacremon bányáiban dolgozzanak és minél több érchez jutassák elnyomóikat. Arkask kaszárnyákat épített a bolygón, ahol szigorúan őrízték a rabszolgákat, kiket addig dolgoztattak a bányákban és a termőföldeken, amíg erejükből bírták. A rabok között időről-időre szerveződött ellenállás, de őrzőik sorra felszámolták őket és vezetőiket elrettentő példaként nyílvánosan megkínozták, majd megölték őket.